TISZA ISTVÁN miniszterelnök életét kioltó lövések 1918. október 31-én, Károlyi Mihály és köre hatalomátvételének napján dördültek el. A ház körül már a délelőtt folyamán kétes alakok ólálkodtak. Egy katona és egy civil azt a " egy disznó cseh" bírót kerestt Tisza lakásán, aki - nyilván dezertálásért vagy más fegyelmi vétség miatt - elítélte őket. Miután meggyőződtek róla, hogy a grófon és családján kívül más nincs a házban, továbbálltak. (Felmerül a kérdés: vajon nem az volt-e valójában a két ismeretlen célja, hogy ellenőrizze, Tisza a lakásán tartózkodik-e?)

 Nem sokkal később megérkezett unokahúga, Almásy Denise grófnő, aki tapasztalva a városban uralkodó szélsőséges közhangulatot, könyörgött neki: rejtőzzön el, mert az életére törhetnek. Tisza azonban most sem engedett, s egyes visszaemlékezések szerint ezzel hárította el a rokoni aggódást: "Nem akarom magammal vinni a veszélyt senkinek a házába; sohasem bujkáltam életemben s úgy akarok meghalni, amint éltem."

 A csendőrség őrséget állított a villa elé, ám őket valamilyen rejtélyes oknál fogva hat óra után elvezényelték (más források szerint lefegyverezték őket). Negyed hét körül négy-öt ember hatolt be az épületbe: Dobó István és Horvát-Sanovics Tivadar tengerészek, illetve Sztanykovszky Tibor és Hüttner Sándor. Valószínűleg velük tartott Pogány-Schwartz József későbbi kommunista népbiztos is.

Az inas megpróbálta útjukat állni - sikertelenül. A gyilkosok betörtek a szalonba,ahol Tisza fegyverrel a kezében várta őket, amit azonban végül letett az asztalra. Az osztag tagjai szidalmazták és felelőssé tették a háborúért a volt miniszterelnököt. Rövid szóváltás után három lövés dördült el. A golyók egyike hasba találta, a másik bal karját törte el, a harmadik a jobb vállába hatolt s a szívhez vezető főütőeret vágta el. Tisza István pár perc múlva már halott volt.

 Máig nem tudjuk pontosan, ki, illetve kik állhattak a merénylet mögött, de az világos kinek állt az érdekében Tisza halála. A "forradalmak" atán széles körben terjedt el az a közvélekedés, hogy a gyilkosságot Károlyi Mihály és köre rendelte el. Tény, hogy a politikus életét kioltó halálosztag nagy része az őket támogató és részben hatalomra juttató Központi Budapesti Katonatanács szűk vezetésének tagja volt. Mint ahogyan az is, hogy a Károlyi-kormány felállása után Dobó és Horvát-Sanovics tetemes összegű jutalmat kaptak az államkasszából.

 Bár 1920-21-ben lefolytattak egy pert a gyilkossággal kapcsolatban, a tettesek egy része soha nem került bíróság elé. Horvát-Sanovics későbbi sorsáról semmit sem tudunk, minden valószínűség szerint a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (a későbbi Jugoszláviában) talált menedékre. Dobó még a börtönben meghalt, Pogány-Schwartz a Tanácsköztársaság bukása után a Szovjetunióba távozott. Sztanykovszky Tibor 15 év börtönt kapott, amit le is ült a szegedi Csillag börtönben. Vincze Gábor történész kutatásaiból az is kiderült: a Kádár-rendszer idején "munkásmozgalmi érdemeiért" - köztük a Tisza-gyilkosságban való részvételéért - nyugdíj kiegészítést kért és kapott.