A politikában tájékozódó magyar ma már tudja, hogy létezik egy Bilderberg nevű csoport valahol a világ tetején, az emberiség feje fölött. Ez az „elit grémium” nagyon akar valamit, alighanem a világot akarja igazgatni, és ennek a célnak az érdekében létrehozni egy világállamot. Egyébként szigo­rúan titkos szervezetről van szó, már ami azt illeti, hogy miről és miként tárgyalnak. Bilderbergék megint összeültek a napokban, és természetesen most sem kerül érdemben semmi a nyilvánosság elé. A résztvevőkről különféle információk keringenek, nevekről is szólnak a hírek, pél­dául Soros, Rockefeller, Kissinger vagy néhány magyarországi név: Martonyi, Surányi, Járai, Bokros. Mindez persze bizonytalan, ki tudja, kik, honnan, hogyan tájékozódtak. Csupán annyit lehet biztosan tudni, hogy ez a valami létezik, akárcsak az ugyancsak titkos Trilaterális Bizottság vagy a Külkapcsolatok Tanácsa New Yorkban és különféle egyéb szabadkőműves páholyok, amelyek ma már az előbbiekhez képest valószínűleg gyermeteg felnőtteknek való játszószobák.

A Bilderberg mindenesetre a világ vezető gazdasági, politikai, médiahatalmasságait gyűjti egy csokorba, és valószínűleg időnként kisebb kiszolgáló hatalmasságokat, akik vagy már, vagy még nem olyan hatalmasok, esetleg majd lesznek, mert a titkos szervezet azt elintézi. A napokban konferenciájukon állítólag az atlanti szövetség megerősítése volt az egyik cél. Meghívták az Európai Unió olyan jeleseit, mint az általunk ijesztően jól ismert Almunia úr és Neelie Kroes asszony. Nem tudni, ott volt-e Göncz Kinga, és ha nem volt ott, akkor miért nem. Ha ugyanis ott lett volna, esetleg Vadai Ágnessel együtt, akkor mindjárt elintézhették volna e jeles társasággal, hogy buktassák meg a kormányt azonnal, és nevezzenek ki új miniszterelnököt Magyarországra, mert különben jön Szálasi, hiszen Horthy és Nyirő már itt is van. Az Euró­pai Unióban, a Velencei Bizottságban, az izraeli rádióban és számtalan világlapban ők már minden borzalmat elhintettek, és jórészt el is hitettek az országról, de mindez kevésnek bizonyult, pedig a világ demokratikus felépítését most elsősorban Magyarországon kellene megvédeni. Nemhiába figyelmezteti a világot újfent az Amnesty International és a Freedom House is. Kész őrület, hogy egy ilyen nagy tekintélyű, titkosan demokratikus szervezet, mint a Bilderberg-csoport még mindig nem intézkedett.

A Bilderberg-csoportról és hasonló nagyhatalmú titkos gyülekezetről hallva, óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy vajon mi közük lehet ezeknek és más hasonlóknak a demokráciához. A kérdés nyilvánvalóan jogos, hiszen folyamatosan a demokráciáról prédikál mindenki, mindenki demokrata és mindenki demokratikus szervezetekben és a demokrácia védelmében ontja, ha nem is a vérét, de a hazugságokat. Persze a demokrácia jelszava alatt lázítanak népeket ugyancsak titkos szervezetek és irányító politikusaik a világ számos pontján, és ontják valóban a vért, a mások vérét persze, százezrekét és milliókét. A demokrácia jelszavával jelölik ki a világ újabb sátánjait még igen demokratikus német lapok is, olyan sátáni vezetőket, mint Orbán, Kaczynski és Putyin. Mert hol máshol lehetne a demokrácia, a szabadság és a tiszta kezek politikája, ha nem a J. P. Morgan, a Rothschild, a Rockefeller, a Goldman Sachs világbirodalma háza táján? Hol húzódik manapság a demokrácia és a világuralmi törekvések között a határ? – kérdezheti a jámbor demokráciahívő.

Az egyre feszítőbb magyar kérdés pedig az, hogy hol húzódik az ellenzéki bírálat és a hazaárulás határa az amúgy mélyen demokrata Göncz és Vadai szerint és mi szerintünk. Az erkölcsi normák szerint a mai ellenzékből már sokan túllépték ezt a határt. Kérdés, hogy a jog, a törvények értelmében mindaz, amit az unióban, a világsajtóban és minden lehetséges nemzetközi fórumon tesznek, mikor meríti ki a hazaárulás fogalmát. A Bilderbergék nemzetek fölötti, globalista köztársaságában nyilván soha, mert arrafelé nincs haza, ez a fogalom ott nem is létezik. Ha mégis másképpen volna, igazán megtehetnék azt a szívességet, hogy a demokratikus tájékoztatás alapján felvilágosítanak bennünket önmagukról, arról, hogy kik delegálták őket a világ fölé, mit akarnak és mit tesznek valójában. Mert lehet, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy ez a Bilderberg-csoport sem akar mást, csak konferenciázni, eltűnődni a világ dolgairól, luxuskörülmények között kvaterkázni egyet, azután hazatérve a békés családi otthonba, elmesélni, hogy mi volt a menü a terített asztalnál és hogy vacsora közben milyen igaz szenvedéllyel szólt Neelie Kroes a nyilvánosság, a médiaszabadság jelentőségéről.

Megkérdezhetnénk erről a résztvevők valamelyikét. De meg van tiltva, hogy nyilatkozzanak. Érthető is, hiszen ki az a bolond és miféle titkos szervezet volna az, amelyik feltárja titkait a nagyközönség előtt. Minek akkor a nagy biztosítás, az egész hajcihő? Akik a világ trónján akarnak ülni, azok ma egyébként sem császárok, királyok, fejedelmek, hanem egyszerű demokraták. Pont olyanok, amilyennek a fejlett nyugati társadalmakban a demokratáknak ma már lenniük kell. Aki nem hiszi, járjon utána!

Bíró Zoltán