Újságíró "Úr"!

Sajnos elolvastam cikkét a Nemzeti Színházban tervezett román nemzeti ünnepséggel kapcsolatosan (ld. alább - a szerk.). Elsőre kicsit meglepő, mert hasonló cikket utoljára dr. Regős Péter, a Magyar Zsidók Világszövetségének szóvivője írt nyolc évvel ezelőtt, amelyben őszintén bevallja, hogy úgy utálja a gyilkos magyar népet, hogy azt csak egy költő tudná megfelelően szavakba foglalni. Regős elismerését biztosan elnyerte vele, este büszkén húzhatja ki magát a lipótvárosi romkocsmában, ahol hasonszőrű barátai majd hátba veregetik ocsmány firkálmányáért.

 Ez a zsigeri magyargyűlölet kizárólag idegen nációkra jellemző. Jobb korokban, mint az elmúlt évtized, a szomszédunkban lévő kisantant országokban is majdnem kizárólag az Ön által találóan jellemzett bornírt, korlátolt, idegengyűlölő sovinisztákra, mint a Nagy-Románia Párt vagy Slota alakulata. Gratulálok, megtalálta eszmetársait, velük árulja egy gyékényről ugyanazt a portékát: a magyargyűlöletet.

Végtelenül primitív módon csúsztató és leegyszerűsítő cikkét nem érdemes elemezgetni sem, ilyen mocskot gumikesztyűben sem fog meg kulturált ember. De tudjuk, a stílus maga az ember. Aki hazugságban nevelkedett, az nem változik felnőttkorban sem. Egy tisztességes korban, miként a nyúlszájú, degenerált Károlyi, aki elsüllyesztette a történelmi Magyarországot, maga sem lenne párbajképes.

Történelmi tényekkel nem kísérelem meg zavarodott elméjét felvilágosítani, mert bolond lyukból úgyis bolond szél fúj. De a valósághoz való ragaszkodás miatt egyet azért szögezzünk le: december 1-jén az 1918-as gyulafehérvári nagygyűlésüket ünneplik a románok, amely kimondta Erdély elszakadását az anyaországtól és Romániához csatlakozását. Ez a történelmi deklaráció bő kilencven éve okoz mérhetetlen szenvedést erdélyi magyar honfitársainknak: milliók meghurcolását, folyamatos terrorizálását és emberi életek tönkretételét jelenti. A döntés következményeire visszavezethetően több százezren haltak meg, és a kisebbségi sor elnyomatásában senkinek nem lehetett olyan élete, mintha szabadon, magyar világban nő föl. Persze egy taknyos orrú belvárosi "entellektüellnek" nyilvánvalóan ez nem számít, vagy, megengedő leszek, pontosan annyit számít, mint egy havasi móc vagy a tőketerebesi gettócigány. Ezzel persze kiírja magát a magyar nemzethez való tartozás sorából, amit hiába is kér ki magának, nem én minősítem, hanem saját maga a milliók kiszenvedése vagy halála felett mutat vérlázító cinizmusával.

 Egy-egy ilyen magyarellenes kirohanás után biztosan elégedetten szemléli magát a tükörben, esetleg a kedden a Károlyi-szobor fejéről levett kipát is felpróbálja?! Pontosan illik a fejére, ne szégyellje! S írja le nyugodtan az antiszemita címkét ezredszer, mert nem az a lényeg, hogy maga minek született - arról senki nem tehet -, hanem hogy hogyan viselkedik. Pontosan az a minden tiszta nemzeti érzelmet maró gúnnyal kifigurázó zsidó szellemiség süt át ezen a cikkén is, ami Károlyi idejében, és az elmúlt 20 esztendőben kulturális és sajtóterületen uralkodott annyit szenvedett hazánkban. Nem kötelező szeretni minket, de nem kötelező itt élni sem! Ha azok Konrád és (elv)társai-féle bőröndök tényleg össze vannak csomagolva, akkor egyszer már neki kellene vágni az útnak. Mert egy valami biztos: ez itt Magyarország, és nekünk nem csupán sorsunk van, de rengeteg fájdalmunk is, amit kéretik tiszteletben tartani, akárhonnan is sodorta ide a szél!

Tiszteletlenül,

Lenhardt Balázs