Az MTV székházának 2006 őszi ostromában való részvételével vádolt négy személy ügyében hirdetett ma másodfokú ítéletet a Fővárosi Bíróság. Az ítélet több, mint érdekes, hiszen a jelek szerint a bíróság mit sem hallott a 2006-os eseményeket feltáró parlamenti bizottság jelentéséről, mi több, lehet, hogy a kormányváltásról sem.

A négy vádlott közül három felfüggesztett, egy pedig letöltendő börtönbüntetést kapott elsőfokon. Ez ellen nyújtott be fellebbezést a védelem, azaz a Nemzeti Jogvédő Alapítvány öt ügyvédje, köztük a tekintélyes dr. Zétényi Zsolt, aki személyesen képviselte az egyik vádlottat.

A tárgyalást nem kísérte túl nagy érdeklődés. Hiszen itt nem egy bedrogozva balesetet okozó celeb volt látható élőben, amint színészi tehetségét bevetve bűnbánó pofikát vág. Négy hétköznapi külsejű férfi ült a vádlottak padján, akik 2006-ban tüntetni merészeltek Gyurcsány rezsimje ellen, és a ma már bizonyítottan provokátorok által kirobbantott tévéostrom helyszínén elragadta őket az indulat. De ha az akkori médiapropagandisták által festett sztereotípiát próbáljuk bennük viszontlátni, erősen csalódnunk kell. Valamennyien rendezett körülmények között élő, tisztességes, becsületes emberek: az egyik ötvös és földműves, a másik egy italforgalmazó cég ügyvezetője, a harmadik egy kisebb pénzintézet vezetője, a negyedik pedig műszerész, de mostanság gipszstukkók és épületdíszítések felszerelésével foglalkozik, amiből nyugdíjas édesanyját és nagyanyját is eltartja. Utóbbi, a "Kanyi" becenévre hallgató srác az, aki még talán valamennyire hozza az elvárt formát: ő az egyetlen kopasz és bakancsos a teremben. Bűne az elsőfokú ítélet megállapítása szerint: egy műanyag partvisnyéllel ráütött egy rendőr pajzsára. Kiszabott büntetése: két év letöltendő börtön. Az írásba foglalt indoklás szerint ez volt a tévéostrom "legbrutálisabb és legembertelenebb cselekménye".

Dr. Surányi József bíró megnyitja a tárgyalást. Ismerteti az elsőfokú ítéletet, amely szerint a vádlottak valamennyien bűnösök közérdekű üzem megzavarása, hatósági személy ellen csoportosan, felfegyverkezve elkövetett erőszak bűntettében és rongálás vétségében. Az ügyészség az ítéletet tudomásul vette, a védelem enyhítésért fellebbezett. A hosszúra nyúló ismertetés után a vádlottak személyi körülményeikről nyilatkoznak. Egyikük sem milliárdos. Egyikük négy gyermeket nevel. Ellene közúti baleset gondatlan okozása miatt folyik eljárás, a többieknek soha még csak egy tilosban parkolásuk sem volt. Ketten közülük cukorbetegek.

A védelem az egyik vádlott esetében előadja, hogy a bíróság nem vette figyelembe, hogy a vádlott gyógyszeres kezelés alatt álló pánikbeteg, akiből kiszámíthatatlan reakciókat válthat ki, ha egy őrjöngő tömegbe keveredik. A kirendelt orvosszakértő nem vizsgálta ezt a lehetőséget, noha utóbb elismerte, hogy lehetséges, hogy ilyen helyzetben a vádlott rohamot kaphat és valóban elveszítheti a józan ítélőképességét. A vádlott a tévéostrom idején erősen ittas is volt, mégpedig annyira, hogy - idézve a védelem szavait - "állapota nem tette lehetővé még saját helyzete stabilizálását sem." Egy becsatolt fénykép is bizonyítja, hogy tényleg nem volt olyan állapotban, hogy rendőrökkel verekedhetett vagy épületet ostromolhatott volna.

- Az elsőfokú bíróság a vádlott ittasságát olyan körülményként értékelte, amely megszünteti pánikbetegségét - érvelt a védelem. - Holott attól, hogy részeg, még nem lesz egészséges.

A közönség soraiban helyet foglaló Gonda László, az egykori Kossuth-téri néptribun elnézést kérve megkérdezte a bírót, beavatkozhatna-e. Büntetőügybe nem, azt csak polgári perben lehet, hangzott a válasz. Gonda pár szóban megjegyezte, hogy a bíróságnak figyelembe kellene vennie a 2006-os eseményeket vizsgáló parlamenti vizsgálóbizottság jelentését, amelyben megállapítják, hogy a rendőrség valószínűleg szándékosan, politikai utasításra provokálta a tömeget.

A védelem tovább folytatta beszédeit. Kifejtették, hogy a közérdekű üzem működésének megzavarását két okból sem követhették el a vádlottak. Az egyik az, hogy az MTV nem közüzem. Hiszen a törvény szempontjából közüzemnek számító intézményeket tételesen felsorolja a törvény melléklete. Szerepel ugyan benne a "távközlési üzem" kifejezés, ám a KSH definíciója tovább pontosítja ezt, és az kategorikusan kizárja ebből a körből a műsorszerkesztést és sugárzásra továbbítást végző intézményeket. A másik ok megnevezéséhez egy régebbi jogesetet vettek elő.

- Szeretnénk emlékeztetni tisztelt Bíróságot egy évekkel ezelőtti bűnügyre, amikor néhány 15 éves gimnazista fiú Magyarország egyik legnagyobb internet-szolgáltatójának, az Elender Rt-nek a rendszerét törte fel, és lecserélték a cég weboldalát, közzétéve több ezer felhasználó jelszavát is. Őket ugyan elsőfokon elítélték közérdekű üzem megzavarásának bűntette miatt, ám másodfokon valamennyiüket felmentették. Az a helyzet a jelen ügyhöz nagyon hasonló volt, csupán annyi különbséggel, hogy technikai módszerrel és nem erőszakkal történt a rendzavarás. A felmentés indoklása pedig a következő volt: nem a vádlottak okozták az üzem leállását, mert tevékenységük nem arra irányult, hanem az Elender Rt. állította le saját szolgáltatását biztonsági okokból, Kóka János vezérigazgató döntése alapján.

Az Elender-hackerek ügyében (ügyszám: 22.FKF.FÜ/5853/2004/4) az ítélet valóban szó szerint a következő indoklást tartalmazta:

"A tényállás alapján megállapítható, hogy nem a vádlottak tevékenysége miatt állt le a rendszer, hanem maga a sértett döntött úgy, hogy biztonsági okból leállítja azt. Ezért nem valósult meg a közérdekű üzem megzavarása."

A jelen ügyben azonban az elsőfokú bíróság úgy vélekedett, hogy a vádlottak "félelemkeltő viselkedése" okozta a rendszer leállítását, ezért közvetlenül felelősek azért.

A tévéostromnak egyébként nyilvánvalóan nem volt célja az MTV működésének megakadályozása. Épp ellenkezőleg, a tüntetők egy közleményt szerettek volna beolvastatni, amihez elengedhetetlen, hogy az üzem működjön. A védelem erre is hivatkozott, tudniillik hogy a közérdekű üzem megzavarása szándékbűncselekmény. A tévé adásának leállítására a rendőrség adott utasítást aznap éjjel. A védelem érveként az is elhangzott, hogy a vádlottak nem erőszakkal törtek be az épületbe, hanem egyszerűen beléptek a mellékbejáraton, miután a rendőrség feladta az épületet.

Dr. Gyurta Tibor ezután javasolta, hogy a harmadik vádlott ügyének eldöntéséhez tekintse meg a bíróság azt a rendőrségi videófelvételt, amelyet már az elsőfokú tárgyaláson is levetítettek, de a védelem kérése ellenére a bíróság nem volt hajlandó kockánként léptetve elemezni.

- Ez a felvétel bizonyítja ugyanis, hogy védencem nem dobhatta azt az üveget, amely miatt megvádolták. Hoztam magammal DVD lejátszót, kérem, tegyék lehetővé, hogy a felvételt megmutathassam.

A bíró némi tépelődés után megadta az engedélyt. A bemutatott felvételen egyértelműen látható volt, hogy a vádlott mindkét keze le van eresztve a törzse mellett, amikor a levegőn átzúg valami, és koppanva lepattan az egyik rendőr pajzsáról. Fizikai képtelenség, hogy ezt ő dobhatta volna.

Dr. Zétényi Zsolt egy másik vádlott védelmében előadta, hogy szerinte a tévészékháznál történtek nem egy társadalomellenes folyamat eredményei voltak, így más fényben kell tekinteni a vádlottak cselekedeteit is.

- A társadalmilag elfogadott tevékenység, kormányellenes tüntetés a vádhatóság szerint kriminális cselekményekbe fordult át - mondta. - De mi ezt vitatjuk. Az egész megmozdulás ugyanis társadalmilag elfogadható indokból történt, az öszödi beszéd okozta közfelháborodás volt az oka. A Büntető Törvénykönyv értelmében ez a cselekmény társadalmi veszélyességét megszüntető tényező.

Magyarán az MTV ostroma nem bűncselekmény, hanem az adott politikai helyzetben adekvát és elfogadható reakció volt a vádlottak - és még sok ezer ember - részéről. Dr. Zétényi megjegyezte még, hogy az elsőfokú bíróság megtagadta a vádlott barátjának tanúkénti meghallgatását, aki végig ott volt vele az események alatt, és tanúsíthatja, hogy nem dobott el semmit. Nem került a jegyzőkönyvbe az sem, hogy miután a vádlott bement az épületbe, és a földön nagy mennyiségű szétszóródott videókazettát talált, összeszedte azokat, és átadta egy ott álldogáló MTV-s dolgozónak. Utóbb kiderült, hogy valójában a Magyar Rádió tudósítója volt, de a kazettákat visszajuttatta a helyükre, ahonnan mellesleg a rendőrök dobálták ki, nem a tüntetők. Egy vandál, aki rongálni akar, nem tenne ilyet. De ezt a rádióst is hiába kutatták fel utóbb, nem hallgatta ki őt sem a bíróság.

Az egyik vádlott, egy hosszú hajú fiatalember esetében a védelem kérte, tekintsen el a bíróság a büntetéstől, hiszen már az eljárással való meghurcolás, az évekig folyó procedúra is olyan elrettentő erőt képez a rendezett körülmények között élő fiatalember számára - akit mellesleg az egyetemről is kirúgtak az ügye miatt - hogy feleslegessé teszi a további büntetést, mind a speciális prevenció, mind az elrettentés szempontjából.

Végezetül ismét dr. Gyurta emelkedett szólásra, aki a videófelvételen látható vádlott ellen felhozott bizonyítékokat elemezte.

- Az elsőfokú ítéletben írásba foglalva olvasható - mondta - hogy a vádlott ellen felhozott bizonyítékok "ellentmondásosak és szakszerűtlenek". Később pedig szó szerint ez áll az ítéletben: "A bizonyítékok egyenként nem voltak sziklaszilárdak, de egymás mellé téve már azok." Kérem, ez miféle logika? Aztán a vallomások... A rendőr tanú az első vallomásában azt mondta, a vádlott üveget dobott felé. Két hónappal később így nyilatkozott: "Dobta? Vagy rúgta? Már nem emlékszem." A harmadik esetben pedig: "Felőle jött az üveg, de hogy ki dobta, azt nem tudom." Ez volt a végső vallomása, amit fenntartott.

Ugyanakkor Szarka Ágota, a Magyar Nemzet azóta sajnos elhunyt munkatársa tanúvallomása szerint a vádlott valóban indulatosan megrúgott valamit a földön, de az nem talált el semmit. Egy másik tanú is látta ezt, ő is megerősítette, hogy nem talált el vele rendőrt. Az elsőfokú bíróság kizárólag a terhelő vallomásokat értékelte, a mentő bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta, és nem indokolta meg ezt. Pedig ezek a bizonyítékok a bíróság szerint is következetlenek. A római jog is ismerte már azt az alaptételt, hogy kétség esetén a terhelt javára kell dönteni. Ezért az elsőfokú ítélet iratellenes és bizonyítási hibáktól hemzseg.

Dr. Gyurta Tibor azt a jogos kérdést is feltette, hogy miért kapott a hatósági személy elleni erőszakkal vádolt "Kanyi" ugyanolyan súlyos büntetést a semmilyen kárt nem okozó, műanyag partvisnyeles ütésért, mint mások, akik utcakővel okoztak súlyos sérülést, csonttörést a rendőröknek. Miért nevezte az elsőfokú rendőrség ezt a "támadást" a tévéostrom "legbrutálisabb mozzanatának", holott százszámra sebesültek meg rendőrök, akiket nyilvánvalóan nem partvisnyéllel ütöttek meg? És miért nem vette figyelembe enyhítő körülményként a bíróság azt a tényt, hogy a vádlott elfogása után azonnal és önként beismerő vallomást tett, a tárgyalás tartásáról is lemondott? Miért részesül azonos elbírálásban a többszörösen büntetett előéletű, visszaeső bűnözőkkel, hiszen azok kaptak ilyen súlyos büntetéseket a tévéostrom után, ezzel szemben "Kanyi" büntetlen előéletű, rendezett körülmények között élő fiatalember, aki - s ez is enyhítő körülmény szokott lenni másoknál - idős családtagjai eltartásáról egyedül gondoskodik? Hol a bíróságtól elvárt belső arányosság a negyven vádlottat felvonultató ügyben?

A bíróság hosszú szünetet tartott az ítélet kihirdetése előtt. Az ítélet pedig: a bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyja, minden vádlott bűnös. Csupán apró, a lényeget tekintve jelentéktelen változtatásokat eszközöltek, például egyes vádlottak születési évének vagy lakóhelyének helytelen rögzítése tekintetében.

A hallgatóság és a védelem csendes döbbenettel szállingózott el a tárgyalás után. Itt ma büntetett előéletűvé tettek három embert, egyet pedig börtönbe juttattak a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére. Hiába volt leeresztve a nagydarab földműves karja, a bíróság szerint akkor is ő dobta el az üveget, ami a feje fölött szállt el. A mattrészegen fekvő ember igenis végigverte az összes rendőrt. S hiába alkalmatlan a műanyag partvisnyél arra, hogy sérülést okozzanak egy páncélba öltözött rendőrnek, két év börtön jár érte, az enyhítő körülmények kizárásával. ("Kanyi" édesanyja meg majd elboldogul a 30 ezer forintos nyugdíjából az alatt a két év alatt. A Nyugati aluljáróban 2005 őszén polgárőrt lincselő cigányok esetében meg jelentős enyhítő körülmény volt az, hogy "két gyermekről kell gondoskodniuk" - noha az addigi tíz évet börtönben töltötték, gyereküket soha nem is látták.)

A bíróság a lefoglalt tárgyak visszaszolgáltatásáról is rendelkezett. Különféle ruhadarabok, táskák, Szálasi Ferenc Hungarizmus - A cél című könyve és egy Mussolini-képpel ellátott pénztárca is szerepeltek a felsorolásban. Talán ennek köszönheti "Kanyi" a két év börtönt.

www.bombahir.hu