Zajlik a stratégiai helyezkedés, vagy inkább "versengés" az értékes termőföldek megszerzéséért. Csak tavaly, 2009-ben 45 millió hektárnyi termőterület cserélt gazdát a világban a nagy globális földszerző manőverben. A játszma stratégiai fontosságú: a jövőben csak fokozódó regionális élelmiszerhiányok és vízhiányok miatt a termékeny föld egyre nagyobb ritkaság lesz, értéke folyamatosan fog nőni. Az önellátásra képtelen gazdag országok földeket javarészt a szegény országokban vásárolják fel, ahol már eleve nagy az éhínség. Újabb gyarmatosítás indult meg a fogyatkozó erőforrások korszakának nyitányaként. A jelenség nyomon követhető, sokkal inkább titkos és rejtélyes azok személye, köre, akik ezt a világmanővert kézben tartják, illetve a "projektet " tulajdonolják. Mert nem kell ahhoz összeesküvés-elméleteket gyártani, hogy nyilvánvaló legyen: csak nemzetek, népek feletti szervezetről lehet szó, és sokan pont ezért kötik a nemes egyszerűséggel csak szabadkőműves világhatalomként ismert, s nem 100 százalékban nemzetiségi alapon szerveződött világglobalista csoportosuláshoz ezeket a gazdasági - társadalmi-célkitűzéseket.

 2050-re 70-75 százalékkal több élelmiszert kell produkálni, hogy a 9,3 milliárd főre duzzadt emberiség egésze megélhessen a Földön. De bolygónk megművelhető földjeinek 90 százalékát már használatba vettük A legnagyobb összefüggő, kihasználatlan termőföld-terület Afrikán ível át: a Guinea szavanna zóna ez, mely Angolától Etiópiáig húzódik.

 A külföldi befektetők fölényben vannak az üzletkötéskor és alacsony árakat diktálhatnak. Az afrikai farmerek kiszorulnak földjeikről, kénytelenek elszegődni az új tulajdonosokhoz, szakszervezeti érdekvédelem nélkül: 71 centes napi bérért.

 Líbia 250 000 hektárt vásárolt Ukrajnában, Egyiptom hasonló ügyletre készül.

Dél-Korea Tanzániában használ 103 600 négyzetkilométernyi területet.

Abu Dhabi-i befektetők Pakisztánban vettek több tízezer hektárnyi földet, az állam maga Kazahsztánban tervez jelentős földvásárlást.

Kína Algériában és Zimbabwéban birtokol területeket, emiatt egymillió kínai földműves él Afrikában. Az ázsiai nagyhatalom 3,4 milliárd dollárt különített el további vásárlásokra, mert a bolygó megművelhető földjeinek csak 9 százalékával bír, lakossága azonban a világnépesség 20 százalékát teszi ki.

Laosz a termőföldje 15 százalékát adta el, 2-3 millió hektár körüli területet.

 Egy főre jutó megművelhető termőföld

1970-ben: 0,38 hektár

2000-ben: 0,23 hektár

2050-ben: 0,15 hektár lesz

 Mit termesztenek?

Egyiptom a Fülöp-szigetekkel tárgyal banán- és rizstermesztés elindításáról.

Uganda 800 000 hektárt értékesített Egyiptomnak búza és kukoricatermesztésre.

A szaúdi Binladin Group, Kuwait és Qatar Indonéziában készülnek rizst termeszteni.

Szaúd-Arábia szintén rizst termeszt Thaiföldön, 100 millió dollárból pedig farmokat létesít többek között Maliban, Szenegálban, Etiópiában, de szerződéskötésre készül Szudánnal is. A szaúdi Jannat cég Egyiptomban alapított vegyesvállalata 10 000 hektáron termel búzát, árpát és lucernát.

Katar Kenyában bérel 40 500 hektárnyi termőföldet, cserébe kikötőt épít az ország partjainál.

Az Abu Dhabi Fund for Development szudáni termelőszövetkezetekben szerzett tulajdonjogot.

 A víz- és élelmiszerhiány a legnagyobb destabilizálóerő a társadalomra nézve, mert hatása azonnali. Emlékezzünk rá, hogy a francia forradalom is így robbant ki. Csak 2008 óta 30 országban voltak éhínség-kiváltotta zavargások. Nemcsak Afrikában, hanem Haitin, Bangaldeshben, Egyiptomban, Mexikóban és a Fülöp-szigeteken. Az éhínséget okozó szárazság is egyike volt a darfuri konfliktus kirobbantó tényezőknek.