Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
világgá űzött árva kobzos,
utolsó koppány-unoka!

Borra nem telt. Így hát kupámat
megtöltöttem bús magyar vérrel.
Hozzátok szólok, emberek!
Héj, testvéreim, emberek,
öt világrészen szerte-széjjel!

Ím' alvadt vérrel telt kupámat
e rút világon végigöntöm.
A magyar vér mellett, ahogy illik,
az új esztendőt ősi módra
zord táltos-szóval felköszöntöm!

Babonát mondok, szörnyű átkot!
vad mágiát, mely megfogan:
Megátkozom azt, aki vigad,
ki bort iszik, asszonyt ölel,
békében él és boldogan!

Mert jaj, véres nép ma az én népem!
Ordas vadak tépik testét!
S kik elfordulnak tőle, hogy ne lássák:
átok marja ki két szemük világát
s pusztuljanak, ha gyászát elfeledték!

Méreggé változzék a bor minden pohárban
és tébolyult sikollyá a kacaj!
És szörnyű vész és halálhörgés légyen
és minden földi otthon porrá égjen
és minden céda ember benne égjen,

Ki tudni arról semmit sem akar,
hogy miként pusztul börtönben, kínban, vérben,
egy részvétlen világ közepében
magára hagyott népem, a magyar!